Sziasztok, Tigrisek!
Következő ex játékosunk, a feledhetetlen kapus, Misi vagy Meló...
Azaz: MICHAL MELUS
Kérdező: Szegedi Tibor
Lássuk, mi van vele....
Hogyan, milyen érzésekkel emlékezel vissza a Tatabányán eltöltött évekre?
M. M : - Nagy örömmel gondolok vissza azokra az időkre! Köszönöm szépen azt a két szép idényt!
Elképesztően nagy kedvence voltál a B-középnek. Mi a véleményed a szurkolókról (bár akkor még nem volt ilyen jó viszony játékos és szurkoló között)?
M. M. : - A legjobb szurkoló tábor, akit ismertem! Fantasztikusak voltatok és vagytok, a szívem egy része a Tiétek!
Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt játszottál a Bányászban?
M. M. : - Mindenki a legjobb volt, mert egy szuper társaság voltunk! És ez érvényes a csapat körül tevékenykedő emberekre is!
Volt e a csapatban olyan játékos, akivel a pályán kívül is barátok voltatok és esetleg azóta is tartjátok a kapcsolatot?
M. M. : - Tomas Urban és Marinko Kekezovics, de mondhatnék bárkit a csapatból. Napi kapcsolatban nem nagyon vagyok senkivel, de a közösségi oldalakon figyelemmel kísérek mindenkit. A pályán kívül pedig Antal Zoli és Antal Mercédesz barátaimnak köszönhetünk sokat, mi is a családunknak tartjuk Őket!
Tudsz e említeni egy olyan legnagyszerűbb sikert, meccset?
M. M. : - Számomra minden meccs fantasztikus volt, de kiemelkedik a Dunaferr elleni bronzmeccs!
Miután elmentél tőlünk, kicsit elveszítettünk szem elől. Mi történt Veled azután, pár gondolatban?!
M. M. : - Elmentem Gyöngyösre, aztán Mezőkövesd következett. Majd Topolcsány, aztán Piestany, jelenleg pedig Érsekújvárott fogok védeni.
Még mindig aktívan, magas szinten riogatod az ellenfeleket vagy már szögre akasztottad a kapusmezt?
M. M. : - Nem, nem, nem! Nem akasztottam szögre a kapusmezt, mivel imádom a kézilabdát! Amíg az egészségem engedi, védeni fogok! 50 éves koromig tervezem
