A következő riportalanyom nem más, mint Kanyó Ádám!

 

Lássuk....

 

Kérdező: Szegedi Tibor

 

Hogyan, milyen érzésekkel emlékezel vissza a Tatabányán játékosként eltöltött évekre?

  K.Á.: - Ez érdekes kérdés az Én esetemben, 10 éves korom óta a Club kötelékébe tartozom egy-két évet leszámítva. Mai napig itt és azért dolgozom, hogy fejlődjön a csapatunk. Játékos éveimet tekintve személy szerint végig éltem azt, hogy elindultunk az NB1/B-ből, és hosszú idők után érmet szerezünk az NB1-ben. Én minden pályán töltött percet élveztem. 

 

Elképesztően nagy kedvence voltál a B-középnek. Mi a véleményed a szurkolókról (bár akkor még nem volt ilyen jó viszony játékos és szurkoló között)?

  K.Á. : - Mindig is jó szurkoló táborunk volt. Soha nem felejtem el a Dunaújvárosban szerzett bronzmeccs hangulatát és az ünneplést, vagy néhány hazai rangadón tapasztalt érzést. Szerintem az elmúlt idény volt a szurkolóink „legjobb” idénye. Fantasztikus, hogy ilyen sokan elkísérik a csapatot és szuper hangulatot varázsolnak minden mérkőzésre.

 

Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt játszottál a Bányászban?

  K.Á. : - Nekem IVO DIAZ az a játékos, akivel a legnagyobb élmény volt együtt játszani. Mint játékos és sportember a legtöbbet tanultam Tőle. Szerintem nagyon nagy része volt abban, hogy jelenleg itt tudunk tartani.

 

Volt e a csapatban olyan játékos, akivel a pályán kívül is barátok voltatok és esetleg azóta is tartjátok a kapcsolatot?

  K.Á. : - Természetesen van ilyen. Pásztor Ákos például, de vele napi kapcsolatban vagyunk, így azért könnyű. Említhetem még Szente Gabit is, vele rendszeresen beszélek telefonon, illetve Kiss Ádit, akivel együtt nőttünk fel.

 

Tudsz e említeni egy olyan legnagyszerűbb sikert, meccset?

  K.Á. : - A bronzéremért folytatott párharc meccsei a Dunaújvárossal, illetve egy Gyöngyös elleni hazai mérkőzés ahol tízzel vezetett a Gyöngyös és a végén nyertünk. De szinte minden szezonból van valami szép emlékem.

 

Három fiútestvér, három kézilabdázó.... Nem egyedi eset Magyarországon, igen, az Iváncsik fiúkra gondolok... De volt e közöttetek esetleges versenyzés vagy rivalizálás?

  K.Á. : - Versenyzés mindenképpen, de rivalizálás soha. Mindig is segítettük egymást a pályán és a pályán kívül is.

 

Gyermekként is ilyen klassz volt a kapcsolatotok vagy azért voltak összezördülések?

  K.Á. : -Én nem emlékszem még egy hangos szóváltásra sem. A vélemények mindig mások és ez így van rendjén, három teljesen különböző típusú ember vagyunk, de mindig mindent meg tudunk beszélni egymással. Ha valamelyikünk hülyeséget csinál, rászólunk a másikra vagy éppen támogatjuk egymás jó elképzelését.

 

Édesapád egy felejthetetlen legenda a szurkolók szemében is! Milyen hatással volt Rád, hogy az Ő fia vagy? Inspirált vagy inkább kevésbé jó hatással volt Rád?

  K.Á. : - Jó hatással volt rám, akkor is amikor az edzőm volt, mindig magasabbra tette nálam a mércét, mint a többieknél, ez néha nagyon rosszul esett, de mára úgy érzem, hogy ennek köszönhetően értem el sikereimet a sportban, és máig tudom kamatoztatni az élet minden területén is.

 

Végül is konkrétan mi a munkád a klubnál (a majdnem mindenen kívül)? És mi a helyzet a család fronton, feleség, társ, gyermek?

  K.Á. : - Hát ez nagyon jó kérdés. A háttérben is csapatként dolgozunk a többiekkel. Nincsen adott munkaköröm, mindig mindent csinálunk közösen és a fejlődést szem előtt tartva megbeszéljük az új részfeladatokat és kiosztjuk egymás között. De a fő profilom a videó vágás, reklámok legyártása, és a felnőtt és utánpótlás csapatokkal kapcsolatos technikai munka egy része. Nálunk annyira összefüggenek a dolgok egymással és adódnak egymásból, hogy mindenki kiveszi a részét mindenből. Jó szakemberektől tanulhatok nap mint nap (Zümi, Németh Zoli, Kontra Zsolt). Család fronton van egy szerelmem, akivel tervezgetünk. Építjük az életünket. A kedvesemnek van egy szép kis virágüzlete, ami olyan mintha a gyerekünk lenne. Sok időt töltünk vele, lassan megtanulok virágot is kötni. 

 

Jövőre lesz 10 esztendős az a bronzérem, amit az 1984-es bajnoki arany után 25 évvel szereztetek. Ha a KÉK-TIGRISEK SZURKOLÓI CSOPORT SPORTEGYESÜLET összetrombitálja a csapatot, akkor számíthatunk majd a megjelenésedre?

  K.Á. : - Természetesen igen.

 

Köszönöm szépen, Ádám! További hatalmas sikereket kívánok Neked a munka frontján, rengeteg boldogságot a magánéletben!