A következő játékos, akiről megtudhatjuk, mi van vele mostanában a csupa szív, ős tatabányai KISS ÁDÁM!
Kérdező: Szegedi Tibor
Lássuk....
Hogyan, milyen érzésekkel emlékezel vissza a Tatabányán eltöltött évekre?
K.Á. : - Rengeteg szép és jó emlékem van a tatabányai évekről. Mivel tatabányai vagyok, ott nőttem fel. Tatabányán értem el az első sikereimet. És Tatabányán játszottam az első NB1es mérkőzésem.
Elképesztően nagy kedvence voltál a B-középnek, mint született tatabányai! Mi a véleményed a szurkolókról (bár akkor még nem volt ilyen jó viszony játékos és szurkoló között)?
K.Á. : - Nekem a tatabányai szurkolók mindig sokat jelentettek, rengeteg szeretetet, erőt kaptam tőlük... Tatabányán mindig fantasztikus szurkolás volt és van is. Mindig jóleső érzés ha találkozok valakivel amikor otthon vagyok vagy épp kilátogatok egy mérkőzésre.
Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt játszottál a bányászban?
K.Á. : - Hát ez egy nagyon nehéz kérdés, főleg mivel sokáig játszottam otthon, így volt szerencsém rendkívül sok nagyszerű játékossal együtt játszani, harcolni.. Gondolok itt Dénes Jánosra, Szente Gáborra, Rosta Istvánra, Kuzma Norbira Iváncsik Tamásra, Kiss Istvánra... És még sorolhatnám, mert sokan vannak. Úgy érzem mindenkitől tanultam valamit. De talán, aki pályán és azon kívül is szerintem, az egy egyik legkülönlegesebb, az pedig Ivo Diaz ️
Volt e a csapatban olyan játékos, akivel a pályán kívül is barátok voltatok és esetleg azóta is tartjátok a kapcsolatot?
K.Á. : - Mivel már pár éve külföldön élünk, így kicsit nehezebb tartani a kapcsolatokat, de azért sikerül. Dénes Janival, Kanyó Bencével, ritkán Ivo Diazzal....
Tudsz e említeni egy olyan legnagyszerűbb sikert, meccset?
K.Á. : - Kiemelni nem tudnék csak egyet, mert rengeteg meccs volt azalatt a pár év alatt.. Voltak nagy meccsek, sikerek és persze vereségek is, amiből mindig tudott a csapat tanulni és fejlődni...
Miután elmentél tőlünk, kicsit elveszítettünk szem elől (bár nem én). Mi történt Veled azután, pár gondolatban?!
K.Á. : - Velem minden rendben, Németországban élünk feleségemmel Sáry Kittyvel és két nagyszerű gyermekükkel.
Még mindig aktívan, magas szinten riogatod az ellenfeleket vagy már szögre akasztottad a mezt?
K.Á. : - Még aktívan játszom, de már nem a legmagasabb szinten. Ha valaki gyerek kora óta sportol, akkor szerintem nem lehet egyik napról a másikra csak úgy abbahagyni..
Mi lesz, mi van Kiss Ádámmal az aktív kézilabdás korszak után? Hazatértek?
K.Á. : - Mindenképpen szeretnék a sportban maradni... Most fittnesz edzőként dolgozom, mellette kézilabdázok és szeretném elkezdeni edzőként, utánpótlásba dolgozni. Azt még nem tudjuk, hogy haza megyünk e, egyenlőre a rövid távú terveinkben nem szerepel, de sohasem lehet tudni.
Két gyönyörű gyermeketek van, hogy látod, lesz utánpótlás?
K.Á. : - Két csodálatos gyermekünk van, Bence és Lilly. Bence szeret minden sportos dolgot, egy igazi örökmozgó Lilly meg még csak 8 hónapos, de rendszeresen visszük őket meccsekre és nagyon élvezik.
Jövőre lesz 10 esztendős az a bronzérem, amit az 1984-es bajnoki arany után 25 évvel szereztetek. Ha a KÉK-TIGRISEK SZURKOLÓI CSOPORT SPORTEGYESÜLET összetrombitálja a csapatot, akkor számíthatunk majd a megjelenésedre?
K.Á. : - Természetesen ott leszek, ha sikerül megszervezni
Nagyon szépen köszönöm, Ádi, hogy rendelkezésemre álltál! További sikereket kívánok a munkában, a sportban és sok boldogságot a magánéletben!
K.Á. : - Köszönöm szépen! Üdvözlöm a Bányász szurkolókat!
