Sziasztok, Tigrisek!
A "Mi van Veled mostanában?" sorozatunk következő alanya az elképesztő játékintelligenciával rendelkező, vajkezű közönségkedvenc irányító: NAGY TAMÁS
Kérdező: Szegedi Tibor
Lássuk.....
Hogyan, milyen érzésekkel emlékezel vissza a Tatabányán eltöltött évekre?
N. T. : - Minden téren pozitív emlékeket, élményeket sikerült Tatabányán szereznem az ott eltöltött évek alatt. Nagyon jó gárda állt össze…
Elképesztően nagy kedvence voltál a B-középnek. Mi a véleményed a szurkolókról (bár akkor még nem volt ilyen jó viszony játékos és szurkoló között)?
N. T. : - Csak jókat tudok mondani a szurkolókról. Minden egyes mérkőzésen nagyon jó hangulatot teremtettetek. Egy igazi katlan volt a tatabányai sportcsarnok…
Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt játszottál a bányászban?
N. T. : - Több nevet is említhetnék, mert a maga posztján mindenki kiváló játékosként szerepelt. Abban az időben a csapategység volt a legnagyobb erényünk és erősségünk. Aki viszont kiemelkedett ebből az egységből és az élén állt, az Ivo.
Volt e a csapatban olyan játékos, akivel a pályán kívül is barátok voltatok és esetleg azóta is tartjátok a kapcsolatot?
N. T. : - Győrből érkeztem/érkeztünk Tatabányára Kányai Robi és Székely Pilu kíséretében. Ha nem is napi szinten, de velük a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Tudsz e említeni egy olyan legnagyszerűbb sikert, meccset?
N. T. : - Az első évben megszerzett bronzérmet mindenféleképpen nagy sikerként könyvelem el. Úgy gondolom, mind a csapatnak, mind a városnak és nekem is az egyik legszebb emlékem.
Meccset nem tudnék kiemelni, viszont egy periódust feltétlen. Ez pedig a 3. hely megszerzésének utolsó állomása/állomásai voltak, a Dunaferr meccsek. Valószínű, ezek voltak az utolsó olyan „emlékezetes 60 percek” a pályafutásom során, amit (ha ellenfélként is) együtt tölthettem Testvéremmel(Nagy Kornél - a szerk.) a pályán.
Miután elmentél tőlünk, kicsit elveszítettünk szem elől. Mi történt Veled azután, pár gondolatban?!
N. T. : - Kecskeméten volt egy pár hónapos kitérőm, utána abbahagytam az élvonalbeli játékot és elkezdtem a civil életemet építeni.
Még mindig aktívan, magas szinten riogatod az ellenfeleket vagy már szögre akasztottad a mezt?
N. T. : - Aktívan igen, magas szinten már kevésbé 
5. szezonomat kezdem meg Szigetszentmiklóson, a másodosztályban. Amíg élvezem a játékot és a vezetők, edző is bizalmat szavaz nekem, addig pattogni fog a labda!
5. szezonomat kezdem meg Szigetszentmiklóson, a másodosztályban. Amíg élvezem a játékot és a vezetők, edző is bizalmat szavaz nekem, addig pattogni fog a labda!Mi lesz, mi van Nagy Tamással az aktív kézilabdás korszak után?
N. T. : - Ha a sportos oldaláról közelítem meg, néző, szurkoló leszek. A civil pályámat próbálom majd tökéletesíteni és még több időt a Családdal, Barátokkal eltölteni.
Bővült e azóta a családod, esetlegesen a magyar kézilabdázás gyarapodik e utánpótlással általatok?
N. T. : - Egy 6 éves kis lányom van, Blanka. Bár én még nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hogy balkezes, de mivel elég sok a kézilabdás a szűkebb családban és Roli (Mikler Roland Tomika sógora - a szerk.) is hangsúlyozza, hogy minden sportot kipróbálhat, de úgyis jobb lövő lesz, így megvan az esély az utánpótlásra :-)
Jövőre lesz 10 esztendős az a bronzérem, amit az 1984-es bajnoki arany után 25 évvel szereztetek. Ha a KÉK-TIGRISEK SZURKOLÓI CSOPORT SPORTEGYESÜLET összetrombitálja a csapatot, akkor számíthatunk majd a megjelenésedre?
N.T. : - 10 Természetesen számíthattok, örülnék is neki!
Nagyon szépen köszönöm, Tomika! További sok sikert kívánok mind a pályán, mind a civil életben a Bányász szurkolók nevében!
N. T. : - Köszönöm szépen! Mindenkit szeretettel üdvözlök Tatabányán!
