Egy szurkoló tollából 😊
Most kicsit bajban vagyok, mit is lehetne írni egy ilyen eredmény után. Szerencsére rengeteg dicsérő szó jut eszembe, és sokak örömére továbbra sem vagyok szakember. Viszont egy dolgot biztosan állíthatok: nagyon szeretem a kézilabdát.
Vasárnap végre szinte telt ház előtt játszhatott a csapatunk a Multicsarnokban. Nyilván ebben benne volt a gyöngyösi győzelem is, és persze az emlék, hogy tavaly már sikerült legyőznünk a Szegedet.
A mérkőzés előtt optimista voltam. Azt mondtam, nagyjából 60% esélyünk van a győzelemre, bár természetesen mindenki féltette a fiúkat. Aztán jött 22 perc álomkézilabda. Hét góllal vezettünk, támadtunk a nyolcgólos különbségért, miközben már a szegedi fórumokon is arról beszélgettek, hogy lassan rájuk számolunk. Persze ilyet nem tennénk, de azért rendesen nőtt a májunk. 😊
Néhány eladott labda és hiba azonban visszahozta az ellenfelet a meccsbe, és a félidőre négy gólra csökkent az előnyünk. Ilyenkor a lelátón is megy az elemzés: ki mit látott, mi lehet a folytatás, milyen forgatókönyvek jöhetnek még. Mert a Szegedet senkinek sem kell bemutatni. Küzdeni tudásból és minőségből náluk sincs hiány.
A második félidő aztán igazi kőkemény csatát hozott. Nem azért lett szorosabb a találkozó, mert mi ne akartunk volna játszani. Voltak hibák, kimaradt ziccerek, rossz döntések, és ezek elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a Szeged utolérjen minket, sőt néhány pillanatra a vezetést is átvegye.
De minket nem abból a fából faragtak, hogy megijedjünk a saját árnyékunktól. A fiúk újra felvették a munkáskesztyűt, beálltak a végjátékba, és az utolsó percekben megmutatták, mekkora szív dobog ebben a csapatban. Fordítottunk, harcoltunk, és egy fantasztikus mérkőzés végén ismét legyőztük a Szegedet.
Óriási büszkeség ez minden tatabányai szurkolónak. Amit a csapat megint letett az asztalra, arra csak kalapot lehet emelni. De a java még hátravan, hiszen pénteken már Győrben vár ránk újabb komoly kihívás.
Addig is élvezzük ezt a győzelmet, mert megérdemeljük!
💙🤍 Hajrá Bányász! Hajrá fiúk! 💙🤍🐯