A hétközi bajnoki nem tartogatott nagy izgalmakat:
MOL Tatabánya KC – Komló 39–27
A Komló mintha már az öltözőben feladta volna, így a srácok simán hozták a kötelezőt, mindenki egészséges maradt, lehetett készülni a nagy feladatra: az Európa-kupára.
Aztán jött a várva várt mérkőzés a török Nilüfer ellen… és hát mit mondjak:
1–0-ra még vezettünk, utána egyszer sem.
A törökök kellemetlen stílusban játszottak – csíptek, rúgtak, haraptak –, mi pedig szenvedtünk a helyzetkihasználással. A kapufák is ellenünk dolgoztak, a kapusukat pedig sikerült “nagyra lőni”.
De ami ezt a csapatot naggyá teszi: nincs elveszett meccs!
-5-nél is visszajöttünk, és amikor már mindenki azt hitte, ebből ma nem lesz semmi… akkor beindult a gépezet. A csapat óriásit küzdött, a szurkolók pedig már nem is bírtak ülve maradni.
Végül:
MOL Tatabánya KC – Nilüfer 31–31
Nem egy ember, hanem a CSAPAT tartotta életben a reményt.
Ezzel az összefogással a visszavágón meg is nyerhetjük az egészet – és meg is fogjuk!
„Amikor minden reménytelennek tűnt, a CSAPAT akkor is hitt. Mi pedig velük együtt. Egy meccs, ahol nem az eredmény, hanem a szív és az akarat írt történelmet. Hajrá Bányász!”
Most mindenki pihenjen szerdáig, mert jön a Neka, ami szintén fontos meccs a bajnokságban.
Hajrá Bányász!