Nem mindig van igazam, de igyekszem 
Vannak meccsek, amik után kell egy kis idő… hogy leülepedjen minden, és tiszta fejjel lehessen visszanézni, mi is történt velünk.
A kupa hétvégének úgy vágtunk neki, hogy elkerültük a két nagyot az elődöntőben – ritka szerencse, éltünk is vele! A NEKA ellen nem volt könnyű dolgunk, de hatalmas küzdéssel, igazi csapatmunkával sikerült megcsinálni:
MOL Tatabánya KC – NEKA 25–20
Ekkor már tudtuk: döntő! 37 év után újra az álmok kapujában álltunk…
A fináléban a Veszprém várt ránk. Tudtuk, mekkora fal, és neki is mentünk becsülettel. Harcoltunk, küzdöttünk, 20-25 percig tartottuk is magunkat, de végül felőrölt minket az erejük:
Veszprém – Tatabánya 34–22
De ez most nem az eredményről szólt… hanem arról, hogy OTT VOLTUNK. Egy döntőben. Együtt. 
Ez az élmény örökre velünk marad!
Az ezüst már a zsebben!
Aztán vissza a bajnokságba – Budakalászon sem volt egyszerű, de a végén behúztuk:
Budakalász – Tatabánya 30–31
A bajnoki bronz is megvan!
És nincs megállás! Vasárnap jön az Európa-kupa elődöntő, idegenben, az Izvidac ellen.
Szurkoljunk, ahol csak lehet – a helyszínen vagy a képernyők előtt – és álmodjunk tovább!
Hajrá Bányász! Mindent bele fiúk!