Egy szurkoló tollából 😊

Nem leszek népszerű, de ígéretemhez híven leírom, amit gondolok. Ha ez most negatívnak tűnik, az nem a csapat ellen szól. Éppen ellenkezőleg: azért írom le, mert szeretném, ha átgondolnánk, mi az, amivel mi is tudunk segíteni.

Nyilván nem fogom a földbe döngölni sem a csapatot, sem a vezetőséget. Könnyű nagy szurkolónak lenni akkor, amikor jönnek a győzelmek, vereségnél pedig hirtelen mindenki hülye és minden szar. Én nem ezt az utat szeretném járni.

Sokan vagyunk, akik évek, évtizedek óta pénzt és időt nem sajnálva megyünk a csapat után akár a világ végére is. Van, amikor már legszívesebben visszalépnél, de nem lehet: ki van fizetve a szállás, a repülőjegy, a bérautó… Persze elmegyünk. Jó a társaság, és például Izlandon sem minden nap jár az ember. 😊

De mi nem csak kirándulni megyünk.

Mi a csapatunkért megyünk.

És mostanában bizony van olyan érzésünk, mintha a csapat egy kicsit cserben hagyna minket.

A Balatonfüred, az RD LL Grosist Slovan és a dán, félamatőrnek mondható Mors-Thy Handbol elleni vereségek nem éppen szurkolóbarát eredmények. Ami pedig közös bennük: többnyire már a mérkőzések közben is kilátástalannak tűnt a helyzet.

Ez természetesen az én véleményem, lehet vele vitatkozni.

Szerintem a nagy „magyarosítás” eddig nem igazán hozta meg azt, amit reméltünk. Nem szeretnék senkit sárba tiporni, mert egyetlen játékos vagy edző sem azért lép pályára, hogy rosszat akarjon. De jelenleg nincs meg az az állandóság, amit tavaly már többször láthattunk.

Tóth Edi keveri a lapokat, próbálkozik a különböző összeállításokkal, de egyelőre úgy érzem, nem találta meg azt az egységet és csapatformációt, ami igazán működik. Nem azért, mert rosszabb edző lenne, mint az előző szezonban, hanem mert még hiányzik valami plusz.

A kapuban sincs meg az a stabil, folyamatos forma, amire nagyon nagy szükségünk lenne. Pedig mindkét kapusról tudjuk, hogy sokkal többre képesek.

A védekezés pedig néha olyan, mintha két külön csapatot látnánk. Győrben és Füreden például nem kaptunk sok gólt, viszont támadásban nem tudtunk mit kezdeni a helyzetekkel.

Mert támadásban jelenleg nagyon elfogy az ötlet.

Helyzetek tömkelegét hagyjuk ki, a hetesekkel együtt. És ami talán még fájóbb: sokszor hiányzik az a tűz, amit egy Bányász-mezben látni szeretnénk.

Nem azt akarjuk látni, hogy majd az utolsó 5-10 percben valahogy behúzzuk.

Azt akarjuk látni, hogy már az első perctől kezdve széjjeltépjük az ellenfelet!

Legyen bennünk éhség. Legyen bennünk akarat. Legyen bennünk az érzés, hogy ez a mi pályánk, ez a mi meccsünk, és ezt ma nem veheti el tőlünk senki!

Mert eddig sokszor azért kiáltottunk szívgyógyszerért, mert a végén izgulhattunk a győzelemért. Most meg ott tartunk, hogy néha már izgulnunk sincs miért, mert egyszerűen simán kikapunk.

Tóth Edi biztosan látja, mi lehet a megoldás. Én mostanában nem minden nyilatkozatával értek egyet, de azt gondolom, egy-egy mérkőzés visszanézése után ő is látja, hogy bizony voltak olyan meccsek, amelyek egyszerűen nagyon gyengére sikerültek.

Különösen fájó ez a mostani, Mors-Thy Handbol elleni mérkőzés után.

Amit leírtam, lehet vitatni. Lehet másképpen látni. Sőt, lehet, hogy sok mindenben nincs igazam.

Egy dologban viszont biztos vagyok: nem vagyunk ezzel egyedül.

Sokan látjuk így.

És ennek ellenére ott leszünk a lelátón.

Szurkolni fogunk.
Aggódni fogunk.
Bosszankodni fogunk.
És ha kell, újra és újra felállunk, és biztatjuk a csapatot.

Mert nekünk nem csak akkor kell a Bányász, amikor nyer.

Nekünk mindig kell.

Egy apró ötlet: Tóth Karcsi egyszer feljöhetne a lelátóra, és onnan, szurkolói szemmel végignézhetne egy teljes mérkőzést. Lehet, hogy ugyanazt látná, amit mi látunk. És talán ez is segítene abban, hogy más szemszögből is meglegyen a kép.

Nekünk éhes Tigrisekre van szükségünk!

Nem primadonnákra.
Nem cirkuszra a játékvezetőkkel.
Nem magyarázkodásra.

Hanem kőkemény védekezésre, ötletes támadásra, akaratra, tűzre és szívre!

Mert a Bányász-mez kötelez!

Mi pedig ott leszünk.

Mert ilyenek vagyunk.

Hajrá Bányász! 💙🤍
Hajrá Fiúk!
Hajrá Tóth Edi!

Együtt, a jóban és a nehézben is! 🐯💙🤍